274 entries.
írta 2023-12-29 -kor 10:09: Még iskolás voltam amikor először ráakadtam a blogra, sajnos már Szasz halála után. A könyvet már felnőttként vettem meg. Rengetegszer olvastam már mindkettőt. Hihetetlen amin Szasz keresztül ment. A gyermekeimnek is meg szeretném mutatni a blogot és a könyvet ha nagyobbak lesznek, hogy ők is megismerjék Szasz történetét. Nagyon sajnálom Szasz, Zsani és Dávid szüleit amiért ekkora szörnyűségen kellett keresztül menniük. Anyaként ebbe még bele gondolni is rossz. Szasz két betegtársa akivel jó barátságban is voltak, Csilla és Dalma. Róluk tudja valaki hogy ők legyőzték e a betegséget?
Még iskolás voltam amikor először ráakadtam a blogra, sajnos már Szasz halála után. A könyvet már felnőttként vettem meg. Rengetegszer olvastam már mindkettőt. Hihetetlen amin Szasz keresztül ment. A gyermekeimnek is meg szeretném mutatni a blogot és a könyvet ha nagyobbak lesznek, hogy ők is megismerjék Szasz történetét. Nagyon sajnálom Szasz, Zsani és Dávid szüleit amiért ekkora szörnyűségen kellett keresztül menniük. Anyaként ebbe még bele gondolni is rossz.Szasz két betegtársa akivel jó barátságban is voltak, Csilla és Dalma. Róluk tudja valaki hogy ők legyőzték e a betegséget?
írta 2022-08-19 -kor 01:46: Bementem reggel az iskolába és néhány lány az osztályból nagyon zokogott. A többiek mondták hogy egyik barátnőjük meghalt egy hosszas betegség után . Ő volt Szasz, aki egy másik bajai iskolába járt és alig volt idősebb nálam egy kicsivel. Ekkor hallottam róla és hogy blogot vezetett, amiben beszámolt a betegségéről. Kár, hogy csak a halála után hallottam róla és nem tudtam a többi olvasójával együtt szoritani a gyógyulásáért. Most 15 év után idetévedtem és addig le nem tettem a telefonomat ameddig el nem olvastam a régi blog bejegyzéseit. Hihetetlen hogy miken ment keresztül, mennyi kezelés, gyógyszer, utazgatás de soha nem vesztette el a hitét és a kitartása nagyon inspiráló mások számára. Gyönyörű lány volt és a mosolya szerintem mindenkit elvarázsolt. Szülőként azt tudom mondani, hogy egyetlen egy szülőnek sem szabadna átélnie a gyermeke elveszését!
Bementem reggel az iskolába és néhány lány az osztályból nagyon zokogott. A többiek mondták hogy egyik barátnőjük meghalt egy hosszas betegség után . Ő volt Szasz, aki egy másik bajai iskolába járt és alig volt idősebb nálam egy kicsivel. Ekkor hallottam róla és hogy blogot vezetett, amiben beszámolt a betegségéről. Kár, hogy csak a halála után hallottam róla és nem tudtam a többi olvasójával együtt szoritani a gyógyulásáért.Most 15 év után idetévedtem és addig le nem tettem a telefonomat ameddig el nem olvastam a régi blog bejegyzéseit. Hihetetlen hogy miken ment keresztül, mennyi kezelés, gyógyszer, utazgatás de soha nem vesztette el a hitét és a kitartása nagyon inspiráló mások számára.Gyönyörű lány volt és a mosolya szerintem mindenkit elvarázsolt.Szülőként azt tudom mondani, hogy egyetlen egy szülőnek sem szabadna átélnie a gyermeke elveszését!
írta 2021-02-15 -kor 21:48: Sziasztok! Eleddig még nem hallottam hugom történetét. Ma egy ismerősöm osztotta meg, hogy megkapta az emlékdíjat. Így jutottam ide. Én már látom a történtek miértjét. Elfogadni csak akkor lehet ha van hited, hogy ez a lét nem ér véget amikor meghalunk! Minden lelki érzés, minden gondolat és emlékeink jönnek velünk a másik világra. Én négyszer haltam meg és éltem át a halál után, nincs halál. Nincs vége. Nincs OFF. Hogy írjam, hogy értsétek?! Szasz, klassz becenév, csak visszament ahonnan mind jöttünk és mind tartunk is. Ha az emlékeket, a tapasztalást át tudnám küldeni, mindenki megtudhatná. Ahogy itt hagyjuk e földet előtte nem sokkal teljesen tisztába, "képbe" kerül, hogy mi fog történni velünk pár másodperc múlva. Majd egy olyan esemény zajlik le amikor elhagyjuk a testet melynek csak résztvevője és egyben szemlélői vagyunk de nem tudunk ellen tenni semmit. Közben minden fájdalmunk elmúlik! És az akkor abban a percben igen furcsa és érzés! Én vagyok aki tudom, hogy most halok meg. És kész. Mégis vagyok. Mi? Hogy? Látom magam a mentős hordágyon, hogy ott fekszek? Megállt a szívem és a mentős "kiüt" a defibrillátorral? Közben én már jól vagyok! Nem fáj semmi. Majd egy szempillantás és már a testemben vagyok. Újra fáj minden. Majd párszor még leáll a szív és minden alkalommal egy kicsit tovább mentem a másik világban. Mígnem Valakivel találkoztam..... Mementó az életemből mindenkinek aki ismerte és Szerette Szasz kishúgom, s mindenkinek aki ahogy én is, nem ismertem. De tudom, hogy odaát egyek vagyunk. Ahogyan itt Ti is mindannyian a testvéreim vagytok! Áldás!
Sziasztok!
Eleddig még nem hallottam hugom történetét. Ma egy ismerősöm osztotta meg, hogy megkapta az emlékdíjat. Így jutottam ide. Én már látom a történtek miértjét. Elfogadni csak akkor lehet ha van hited, hogy ez a lét nem ér véget amikor meghalunk! Minden lelki érzés, minden gondolat és emlékeink jönnek velünk a másik világra. Én négyszer haltam meg és éltem át a halál után, nincs halál. Nincs vége. Nincs OFF. Hogy írjam, hogy értsétek?! Szasz, klassz becenév, csak visszament ahonnan mind jöttünk és mind tartunk is. Ha az emlékeket, a tapasztalást át tudnám küldeni, mindenki megtudhatná. Ahogy itt hagyjuk e földet előtte nem sokkal teljesen tisztába, "képbe" kerül, hogy mi fog történni velünk pár másodperc múlva. Majd egy olyan esemény zajlik le amikor elhagyjuk a testet melynek csak résztvevője és egyben szemlélői vagyunk de nem tudunk ellen tenni semmit. Közben minden fájdalmunk elmúlik! És az akkor abban a percben igen furcsa és érzés! Én vagyok aki tudom, hogy most halok meg. És kész. Mégis vagyok. Mi? Hogy? Látom magam a mentős hordágyon, hogy ott fekszek? Megállt a szívem és a mentős "kiüt" a defibrillátorral? Közben én már jól vagyok! Nem fáj semmi. Majd egy szempillantás és már a testemben vagyok. Újra fáj minden. Majd párszor még leáll a szív és minden alkalommal egy kicsit tovább mentem a másik világban. Mígnem Valakivel találkoztam.....
Mementó az életemből mindenkinek aki ismerte és Szerette Szasz kishúgom, s mindenkinek aki ahogy én is, nem ismertem. De tudom, hogy odaát egyek vagyunk. Ahogyan itt Ti is mindannyian a testvéreim vagytok!
Áldás!
írta 2020-09-20 -kor 15:24: Eddig négyszer vagy ötször olvastam Szasz blogját. Évente, másfél évente elolvasom. Ő nagyon tudott írni. Azt nem sokan tudnak különben. Szép volt és nagyon értelmes Nem tudom, hogyan és miért, de nekem nagyon sokat segített meg segít ez a blog. Nekem Szasz írása erőt ad Isten nyugosztalja, és köszönöm a családnak, hogy van ez az oldal!
Eddig négyszer vagy ötször olvastam Szasz blogját. Évente, másfél évente elolvasom.Ő nagyon tudott írni. Azt nem sokan tudnak különben.Szép volt és nagyon értelmesNem tudom, hogyan és miért, de nekem nagyon sokat segített meg segít ez a blog. Nekem Szasz írása erőt adIsten nyugosztalja, és köszönöm a családnak, hogy van ez az oldal!
írta 2020-09-06 -kor 00:01: 12 éve járok vissza..nem ismertem, de hiányzik és fáj...még mindig.
12 éve járok vissza..nem ismertem, de hiányzik és fáj...még mindig.
írta 2020-01-21 -kor 10:05: "Mindig eszembe jut Dalma aki hosszú ideig kilóondót a leukémiával és 18 éves kobrában itt hagyta a földi világot ő milyen volt? Ma valamennyien felnőttebbek lettünk. Valami furcsa gombóc van a torkunkban és száraz zsebkendő után kutakodunk. Valamennyien azt kérdezzük: miért? És el kell hinnünk, hogy „Nincs már. / Összedőlt a kincstár.” Hiszen novemberben még itt járt közöttünk, tervei voltak, kíváncsian érdeklődött a dolgaink felől, mosolyogtunk. Amikor pedig szenvedése már a könyörülő Istennek is sok volt, akkor magához hívta. Békességben, nyugodtan, megfáradva hagyta el világunkat. Mit kaptunk tőle? Életpéldája reményt ad a reménytelenség idején, kedvessége, derűje iránymutató a későbbiekre, tudásvágya példaképpé teszi Őt előttünk. Január 11-e, - az Ő elköltözésének napja - emlékeztessen bennünket az élet értékes ajándékára! Dalma értette az élet lényegét és értékké tette, amit megélhetett belőle. Tetteiben megtartó erő működik, távlata van annak, ami Hozzá kapcsolódik. Számomra Szasz is ilyen igazi nagy hős volt 🙂 !
"Mindig eszembe jut Dalma aki hosszú ideig kilóondót a leukémiával és 18 éves kobrában itt hagyta a földi világot ő milyen volt? Ma valamennyien felnőttebbek lettünk. Valami furcsa gombóc van a torkunkban és száraz zsebkendő után kutakodunk. Valamennyien azt kérdezzük: miért? És el kell hinnünk, hogy „Nincs már. / Összedőlt a kincstár.” Hiszen novemberben még itt járt közöttünk, tervei voltak, kíváncsian érdeklődött a dolgaink felől, mosolyogtunk. Amikor pedig szenvedése már a könyörülő Istennek is sok volt, akkor magához hívta. Békességben, nyugodtan, megfáradva hagyta el világunkat.Mit kaptunk tőle? Életpéldája reményt ad a reménytelenség idején, kedvessége, derűje iránymutató a későbbiekre, tudásvágya példaképpé teszi Őt előttünk.Január 11-e, - az Ő elköltözésének napja - emlékeztessen bennünket az élet értékes ajándékára! Dalma értette az élet lényegét és értékké tette, amit megélhetett belőle. Tetteiben megtartó erő működik, távlata van annak, ami Hozzá kapcsolódik. Számomra Szasz is ilyen igazi nagy hős volt 🙂 !
írta 2019-12-26 -kor 07:39: Jó az oldal! Vendég
Jó az oldal! Vendég
írta 2019-04-20 -kor 14:29: "Mikor a gyermek még gyermek volt, nem is tudta, hogy ő gyermek, számára még mindennek lelke volt, és egy volt minden lélek." Először 2007. elején, időben a halála környékén találkoztam Szandra blogjával. Nem bírtam elszakadni tőle, végigolvastam. Megérintett a sorsa, a története, az, ahogy az életét viselte. Később megvettem a könyvet is: tartalmas, kíméletlenül őszinte, éppen ezért is értékes könyv. Pár napja pakoltam itthon, és újra a kezembe került a könyv. Már évek óta nem láttam. Újra olvasni kezdtem. Rájöttem, hogy anno egyes részeket nem is olvastam el. Nem bírtam letenni. Tegnap jutott eszembe, hogy épp nagypénteken nem bírom letenni, amikor a Szenvedés köré épül a húsvéti ünnepkör. És ma fejeztem be. Feljöttem a honlapra. Nézegettem a tartalmakat. Most frissen ért a felismerés: pont ma van Szandra születésnapja! Ma lenne 30 éves... Hihetetlen az időzítés, beleborzongtam... Különleges, szomorú, jelentőségteljes évforduló. Mert pont húsvét kellős közepén van, éppen a Keresztre feszítés és a Feltámadás között. Mert kerek évforduló. És mert nemcsak róla és a családjáról szól, hanem mindnyájunkról, akiknek az életébe belépett, akikre hatással volt, van, és így lesz is. Szandra története ott él bennünk, velünk együtt változott, nőtt tovább, ért. Bennünk nőtt fel, és minket is érlelt. És ma is jelentéssel bír. Számomra is. Azóta én is vesztettem el rákban közeli hozzátartozót (az apámat), már van némi fogalmam róla, milyen ezen az úton kísérni valakit. Mindez sokat hozzáad ahhoz, ahogyan az életre, a halálra tekintek. A mai évforduló szomorú, de egyben felemelő is. A legjobbakat kívánom a családnak, és mindannyiunknak! Szeretettel: Tóth László, Budapest
"Mikor a gyermek még gyermek volt, nem is tudta, hogy ő gyermek,számára még mindennek lelke volt,és egy volt minden lélek."Először 2007. elején, időben a halála környékén találkoztam Szandra blogjával. Nem bírtam elszakadni tőle, végigolvastam. Megérintett a sorsa, a története, az, ahogy az életét viselte. Később megvettem a könyvet is: tartalmas, kíméletlenül őszinte, éppen ezért is értékes könyv. Pár napja pakoltam itthon, és újra a kezembe került a könyv. Már évek óta nem láttam. Újra olvasni kezdtem. Rájöttem, hogy anno egyes részeket nem is olvastam el. Nem bírtam letenni. Tegnap jutott eszembe, hogy épp nagypénteken nem bírom letenni, amikor a Szenvedés köré épül a húsvéti ünnepkör. És ma fejeztem be. Feljöttem a honlapra. Nézegettem a tartalmakat. Most frissen ért a felismerés: pont ma van Szandra születésnapja! Ma lenne 30 éves... Hihetetlen az időzítés, beleborzongtam...Különleges, szomorú, jelentőségteljes évforduló. Mert pont húsvét kellős közepén van, éppen a Keresztre feszítés és a Feltámadás között. Mert kerek évforduló. És mert nemcsak róla és a családjáról szól, hanem mindnyájunkról, akiknek az életébe belépett, akikre hatással volt, van, és így lesz is. Szandra története ott él bennünk, velünk együtt változott, nőtt tovább, ért. Bennünk nőtt fel, és minket is érlelt. És ma is jelentéssel bír. Számomra is. Azóta én is vesztettem el rákban közeli hozzátartozót (az apámat), már van némi fogalmam róla, milyen ezen az úton kísérni valakit. Mindez sokat hozzáad ahhoz, ahogyan az életre, a halálra tekintek. A mai évforduló szomorú, de egyben felemelő is. A legjobbakat kívánom a családnak, és mindannyiunknak! Szeretettel:Tóth László, Budapest
írta 2019-03-07 -kor 20:42: Drága Szasz! Köszönünk neked mindent, hogy itt voltál, és rövid életed folyamán számtalan embernek nyújtottál segítséget, vigaszt a bátorságoddal, a küzdeni tudásoddal... én csak nem rég bukkantam az oldalra, és ismertem meg a történetet, de számomra Szasz abszolút példakép! Csodálatos ember, aki soha nem adta fel.
Drága Szasz! Köszönünk neked mindent, hogy itt voltál, és rövid életed folyamán számtalan embernek nyújtottál segítséget, vigaszt a bátorságoddal, a küzdeni tudásoddal... én csak nem rég bukkantam az oldalra, és ismertem meg a történetet, de számomra Szasz abszolút példakép! Csodálatos ember, aki soha nem adta fel.
írta 2018-09-07 -kor 13:11: Nagyon megrendített Szandi története, majdnem egyidősek vagyunk. Én is egy betegségből lábaltam/lábalok ki épp, nem tumoros, hanem neurológiai, Szandi akkora hős volt, olyan erős, hogy ha rossz napom van, vagy elkeseredek, mindig belőle merítek erőt!
Nagyon megrendített Szandi története, majdnem egyidősek vagyunk. Én is egy betegségből lábaltam/lábalok ki épp, nem tumoros, hanem neurológiai, Szandi akkora hős volt, olyan erős, hogy ha rossz napom van, vagy elkeseredek, mindig belőle merítek erőt!
írta 2018-05-14 -kor 13:10: Szandri most a legszebb helyen van ami csak létezik. Ne aggódjatok érte! Jókedvvel gondoljatok Rá!
Szandri most a legszebb helyen van ami csak létezik. Ne aggódjatok érte! Jókedvvel gondoljatok Rá!
írta 2018-02-06 -kor 13:10: Tisztelt Gergely család Jó pár éve olvasom ennek az édes gyönyörű fiatal lány kálváriáját a betegséggel való harcát, küzdelmét, élni akarását. A mi nap a könyvet is sikerült elolvasnom, de akár hányszor olvasom a bloggot olyan mint ha most először olvasnám. És talán én vagyok az egyedüli aki nem örül ennek a blognak ennek az oldalnak és nem az ért mert nem szép nem megható hanem ez egy gyönyörű fiatal lányról szól akiről már csak múlt időbe beszélhetünk sajnos. Mennyivel másabb lenne ha Alexandra győzőtt volna és elmondhatta volna hogy szembe nézett a halállal és kinevette de sajnos más hogy alakult. Amit nagyon nagyon sajnálok.
Tisztelt Gergely család Jó pár éve olvasom ennek az édes gyönyörű fiatal lány kálváriáját a betegséggel való harcát, küzdelmét, élni akarását. A mi nap a könyvet is sikerült elolvasnom, de akár hányszor olvasom a bloggot olyan mint ha most először olvasnám. És talán én vagyok az egyedüli aki nem örül ennek a blognak ennek az oldalnak és nem az ért mert nem szép nem megható hanem ez egy gyönyörű fiatal lányról szól akiről már csak múlt időbe beszélhetünk sajnos. Mennyivel másabb lenne ha Alexandra győzőtt volna és elmondhatta volna hogy szembe nézett a halállal és kinevette de sajnos más hogy alakult. Amit nagyon nagyon sajnálok.
írta 2017-10-03 -kor 13:09: Szasza volt a fény e világnak Nagyon kár hogy akkoriban nem tudtam hogy szasza beteg vagy hogy létezik egy ilyen szépség. Sajnos csak most akadtam a naplójára de a rolla készült videot láttam. Bárcsak tudtam volna vele beszélni egész megkedveltem szaszát 🙁 Részvétem a családnak és nyugodj békében szasza. Remélem találkozunk majd odaát.
Szasza volt a fény e világnak Nagyon kár hogy akkoriban nem tudtam hogy szasza beteg vagy hogy létezik egy ilyen szépség. Sajnos csak most akadtam a naplójára de a rolla készült videot láttam. Bárcsak tudtam volna vele beszélni egész megkedveltem szaszát 🙁 Részvétem a családnak és nyugodj békében szasza. Remélem találkozunk majd odaát.
írta 2017-05-03 -kor 13:09: Hatalmas köszönet és hála a Gergely Alexandra Emlékdíj Alapítvány Kuratóriumának! A 2017. április 22-én megrendezésre került X. díjátadó ünnepség életem feledhetetlen részévé vált, ebben teljesen biztos vagyok. A köszönet mellett, óriási megtiszteltetést és meghatottságot érzek, ami szavakkal nehezen írható le. További jó munkát kívánok Nektek, kedves Éva és László! Azt hiszem, hogy Szandra Tőletek jobb szülőket nem is választhatott volna földi életében!! Szasz emléke mindannyiunk szívében él és marad örökké. Munkátokhoz további sok erőt és jó egészséget kívánok Nektek a jövőben! Szeretettel és Öleléssel, Mannheim Viktória (a 2017. évi díjazott)
Hatalmas köszönet és hála a Gergely Alexandra Emlékdíj Alapítvány Kuratóriumának! A 2017. április 22-én megrendezésre került X. díjátadó ünnepség életem feledhetetlen részévé vált, ebben teljesen biztos vagyok. A köszönet mellett, óriási megtiszteltetést és meghatottságot érzek, ami szavakkal nehezen írható le. További jó munkát kívánok Nektek, kedves Éva és László! Azt hiszem, hogy Szandra Tőletek jobb szülőket nem is választhatott volna földi életében!! Szasz emléke mindannyiunk szívében él és marad örökké. Munkátokhoz további sok erőt és jó egészséget kívánok Nektek a jövőben! Szeretettel és Öleléssel, Mannheim Viktória (a 2017. évi díjazott)
írta 2017-04-20 -kor 13:08: Ma lenne 28 èves 🙁 Nyugodjon bèkèben!
Ma lenne 28 èves 🙁 Nyugodjon bèkèben!
írta 2017-02-09 -kor 13:08: 10 év után került a könyv a kezembe. Ma is úgy zokogok olvasva a történteket, mint amikor először találkoztam vele a tv-ben. 🙁 Napokig, hetekig a hatása alatt vagyok. A szívem ismeretlenül is megszakad. :'( Remélem, a szülők és testvérek találtak azóta megnyugvást és amennyire lehetséges, boldogságot is.
10 év után került a könyv a kezembe. Ma is úgy zokogok olvasva a történteket, mint amikor először találkoztam vele a tv-ben. 🙁 Napokig, hetekig a hatása alatt vagyok. A szívem ismeretlenül is megszakad. :'( Remélem, a szülők és testvérek találtak azóta megnyugvást és amennyire lehetséges, boldogságot is.
írta 2017-02-07 -kor 13:07: Ma tíz éve.... 🙁
Ma tíz éve.... 🙁
írta 2015-05-10 -kor 13:07: Az április 19-i díjátadó pazar programmal tette felejthetetlenné az eseményt és méltó közös emlékezést tett lehetővé Alexandra emlékének. Úgy érzem, hogy azon nap különlegességét semmi sem fokozhatta volna jobban, mint azon gratulációk és őszinte jókívánságok, melyek azóta is megtalálnak engem is és az Alapítványt is. A 2015-ös év díjazottjaként szívből köszönöm a Gergely családnak és minden kedves közreműködőnek még egyszer a sok munkát, ami által a díjátadó sikeressé válhatott! „Emlékezzünk!”
Az április 19-i díjátadó pazar programmal tette felejthetetlenné az eseményt és méltó közös emlékezést tett lehetővé Alexandra emlékének. Úgy érzem, hogy azon nap különlegességét semmi sem fokozhatta volna jobban, mint azon gratulációk és őszinte jókívánságok, melyek azóta is megtalálnak engem is és az Alapítványt is. A 2015-ös év díjazottjaként szívből köszönöm a Gergely családnak és minden kedves közreműködőnek még egyszer a sok munkát, ami által a díjátadó sikeressé válhatott! „Emlékezzünk!”
írta 2015-03-27 -kor 13:06: Kedves Gergely család! Egészen véletlenül találtam rá az oldalukra, és azonnal végig is olvastam az összes bejegyzést. Őszinte részvétem a lányuk miatt, és nagyon sajnálom ami önökkel történt. Minden ember felnézhet önökre, és kislányukra! Nekem a keresztapukám rákos beteg, és egy évet mondanak már csak neki, sajnos 10 éve küzd ezzel a csúnya betegséggel. Nagyon sok erőt adott nekem amit itt olvastam. Köszönöm!!!
Kedves Gergely család! Egészen véletlenül találtam rá az oldalukra, és azonnal végig is olvastam az összes bejegyzést. Őszinte részvétem a lányuk miatt, és nagyon sajnálom ami önökkel történt. Minden ember felnézhet önökre, és kislányukra! Nekem a keresztapukám rákos beteg, és egy évet mondanak már csak neki, sajnos 10 éve küzd ezzel a csúnya betegséggel. Nagyon sok erőt adott nekem amit itt olvastam. Köszönöm!!!
írta 2015-02-21 -kor 13:06: Sok év (szerintem olyan 7-8) keresgélés után végre újra megtaláltam a blogot. Fogalmam sincs hogy eddig miért nem sikerült... Nagyon megmaradt bennem pedig, sokszor eszembe jutott. Jó itt lenni.
Sok év (szerintem olyan 7-8) keresgélés után végre újra megtaláltam a blogot. Fogalmam sincs hogy eddig miért nem sikerült... Nagyon megmaradt bennem pedig, sokszor eszembe jutott. Jó itt lenni.