Vendégkönyv
Új hozzászólás
Név:
E-mail cím:
Üzenet:
Ellenőrzőkód:
Kérem, írja be a képen látható szöveget!
(írja be a képen olvasható szöveget arab számokkal!)

|< < 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 > >|

Hozzászólások egy oldalon:

Panni
2008.02.12 19:38
 
#60
A kezdetektől figyelemmel kísértem Szasz küzdelmét; mint sokan mások, vele örültem, vele sírtam, imádkoztam és megsirattam. A képeken mindig olyan erősnek látszott... Most néztem végig a galériáját és megdöbbentő volt látni, ahogy ez az erős, élettel teli lány 2 hónap alatt elfogy. Most méginkább megérintett a története.
magpie
2008.02.08 12:01
 
#59
Körülbelül tavaly ilyenkor hallottam először Szandráról. Nagyon megindított és megfogott az élete, nemes küzdelme, kitartása, élni akarása. Most néztem meg: mikor is hunyt el pontosan? Láttam,hogy tegnap volt egy éve......És tegnap, pontosan egy évvel Szandra halála után, édesapám is elment..........Az ember mindig a "miért?"-eket keresi, de nem ez a lényeg, hanem az,hogyan emlékezünk arra, aki elmegy..............
Kamilla
2008.02.07 19:10
 
#58
Soha nem írtam hozzászólást, pedig egy éve már, hogy "rátaláltam" Szandrára. Szavakkal el nem mondható, amit azóta minden egyes nap érzek, ami minden napomat meghatározza, ami üres óráimat kitölti. Mintha egy jól felépített dokumentumfilm lenne, úgy olvastam oldalról-oldalra, és teszem ma is, ha időm engedi. És közben sajnos mégsem film, hanem fájdalmasan szomorú, valós történet. Azóta is azon gondolkozok, hogy vajon miért érintett meg ennyire, miért gondolok rá minden nap, pedig nem is ismertem. Egyetlen magyarázat van rá: ez volt a "küldetése", a feladata, hogy ennyi ember mindennapjait megváltoztassa, hogy észbe kapjunk, térjünk magunkhoz ebben a vad és gonosz világban, hogy lehet bármid, palotád, pénzed, sikereid, nem leszel tőle jobb, nemesebb, lélekben gazdagabb, mert mindez semmit nem ér. Szasz története engem arra tanított, hogy történhet bármi az életemben, nincs olyan, hogy nincs tovább, hogy nem bírom, hogy elég volt, hogy nincs kedvem, hogy felbosszantanak, hogy görcsösen szorongok azon, hogy mit hoz a holnap, mert volt ezen a világon valaki, akinek a lehető legnagyobb harcot kellett megvívnia: a halállal való harcot. És sikerült neki, mert tízezreket jobbá tett azáltal, hogy élt egyszer, volt egyszer, és lesz is mindörökké!
Inci
2008.02.06 19:27
 
#57
ez szörnyü! én nem ismertem Szandit,de öszinte részvétem,nagyon sajnálom!
Erika
2008.02.05 12:11
 
#56
Nem szoktam blogot olvasni a Nőklapjában olvastam Szandiról. Egszerre volt megrázó és bizakodó ami sorokból áradt... Köszönöm,hogy olvashattam! Minden jót kívánok Önöknek!
Siklai István
2008.02.03 18:30
 
#55
Kedves Mindenki! Életemben 40 évesen először lapoztam valakinek a blogját.. A Nők Lapjában olvastam Szasz történetét és rögtön felkerestem a volt oldalát. Igen megindító volt és a mai napig a hatása alatt vagyok. Talán azért, mert nekem is van egy 18. éves lányom. Biztos vagyok benne, hogy Szasz már jó helyen van és nagyon örül, hogy szülei erejükön felül elvitték, ahová úgy vágyott. MInden tiszteletem az övék! Szasznak békés álmot kívánok és imádkozom érte!
Évi
2008.02.01 20:51
 
#54
Ez gyönyörű volt. Azthiszem te írtad le a legszebben és a legtalálobban mit jelentett és mit jelent sok embernek Szasz!
Gabriel
2008.02.01 09:32
 
#53
Szelíd hullámverés Bágyadt, fehér arcocskán tengerkék, kalandra vágyó tekintet, Testet gyötrő földi fájdalmakban gyönyörő vajúdás: az Élet szólt, és szól örökké Benned. Tőled elvett a sors, és mégis adtál: hitet, dobogó ölelést, fekete ormot legyőző fehér, tiszta zászlókat, "csakazértis" tettek lángoló követeként példát - emberségünk örzője Te vagy. S most ott élsz megtalált álmodban, tengerzúgásban, azúrkék csendességben, színes forgatagban, ifjak kézszorító szerelmében, meg nem élt nyarakban, meghitt téli estékben, tavaszváró kacagásban, nyármosolyú elvitt mesékben. Ott vagy halk szavú Angyalként lobogó Gyertyaláng ,- fényed velünk marad, mint magába fogadó, ölelő szigeteden a végtelen morajlás... /Tisztelt Család! Kérem fogadják tőlem szeretettel ezt a kis lélekrezonanciát, és szeretném megköszönni Szasznak -ki ihlette bennem e gondolatokat -azon a mélységeket, mikkel így ismeretlenül is megajándékozott. Egy embertelen világban Emberként élt, és mindig velünk fog maradni. Gabriel
Szabó Péter
2008.01.26 22:34
 
#52
Tisztelt Család és minden kedves Olvasó! Ma olvastam Tvrtko könyvében Szasz történetét, és teljesen ledöbbentem...egyszerűen nem tudok mit szólni...szégyen, nem szégyen, de huszonéves fiatal létemre megkönnyeztem a storyt a vonaton, ahol olvastam a könyvet. tényleg nem tudok mit mondani, csak sok kitartást és erőt kívánok mindenkinek,aki "kapcsolatba kerül" ilyen vagy ehhez hasonló betegséghez! idén február 7edikén én is megemlékezek Szaszról, és sztem még sokezren leszünk így!Őszinte tisztelettel: Szabó Péter
sorstárs
2008.01.22 00:46
 
#51
Hasonlókon megyek keresztül én is, mint Szandra. Csodálom az optimizmusát, erejét és minden tiszteletem a családjáé, akik segítették őt ebben. Nemcsak Szasz volt "nagy lélek" -és nem kétséges, hogy az volt -, hanem mindazok, akik nap mint nap küzdöttek, éltek, nevettek, sírtak vele együtt. Példaértékű, amit ez a család tett, szavakban nem lehet kifejezni. Nekem nincs ilyen "szerencsém", nincs ilyen családom. Talán ezért sem tudok annyira erős és vidám lenni, mint Szandra. De sok-sok más sorstársammal együtt olvassuk a blogját és járjuk az útját... találkozunk, Szasz :)
Emlékezzünk!
Számlaszámunk

Számlaszám: 11732033-20054812
Adószám: 19550211-1-03
Legyen Ön is támogatónk! Segítsen, hogy segíthessünk!

Hírek

Jubileumi díjátadó
X. Díjátadó
Adó 1%
Email változás!