Vendégkönyv
Új hozzászólás
Név:
E-mail cím:
Üzenet:
Ellenőrzőkód:
Kérem, írja be a képen látható szöveget!
(írja be a képen olvasható szöveget arab számokkal!)

|< < 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 > >|

Hozzászólások egy oldalon:

Fanni
2008.02.13 02:16
 
#61
Kedves Gergely család! Én egy 20 éves lány vagyok és egy éve hallottam Szaszáról a leukémiás barátomtól,aki megdöbbenve és szomorúan mutatta,hogy "ennek a gyönyörű,kedves,és életerős lánynak ilyen rövidke élet jutott"Ő nagyon sokat nézte a blogját előtte is..de nekem csak utólag mutatta meg... Mi ugyanezeken mentünk keresztül eggyütt vele...tudom milyen az amikor szenved azaz ember,aki a világon a legközelebb áll hozzá és amikor a nap minden egyes percében csak aggódunk minden egyes "semmiségen",hogy ugyan evett e valamit..vagy ugyan nincs már láza csak hőemelkedése...de Zoli olyan volt fiúba,mint Szasz...rá emlékezetet!Nem szerette ha a betegségéről beszélünk mindig mulattuk az időt és sose panaszkodott,sőt mondhatom azt hogy belőle merítettem az erőmet! ..Én -őszintén-megijedtem amikor mutatta az oldalt nekem!mondtam is neki,hogy "örülnék ha nem mennél fel az oldalra"...nem szerettem ha szomorú dolgokat olvas...ugyan sosem mondta de olyankor mindig láttam a szemében ..és(különösen amikor Szaszról beszélt)..hogy elgondolkodott...és tudta hogy ez vele is megtörténhet akár melyik nap.....de titkon amikor azt hitte hogy nem tudom mindig olvasta a blogot..aztán nem szóltam neki.Reméletem hogy tudja mit csinál és hogy tudja kezelni ezt a dolgot magába. Én mindig azt hittem hogy az olyan jó embereket,mint Szasz meg Zoli a Jóisten szeret és megsegítés és hogy nem történhet semmi olyan amiből ne tudnának"kimászni"! Aztán bekövetkezett az amire nem számítottam(vagyis nem akartam számítani,mert persze tudtam róla hogy minden benne van a pakliba) Zoli elment az ő határtalan hitével augusztus 9.-én,nagy szenvedések között és bennem egy világ dölt össze hogy az az ember akit tiszta szívemből szerettem és akivel jövőmet terveztem nincs többé!Aztán rájöttem hogy jóistennek tényleg csak a jók kellenek és bízom benne hogy jobb helyre kerültek mint itt voltak!Ugyan a fájdalom és a hiányuk mindig megmarad (mert nem telik el nap hogy eszembe ne jutna Zoli nevetése vagy akármi ami rá emlékeztet)de az én szemembe ők mind ketten hősők és a hitükből merítek erőt mind a mai napig!Ők képesek voltak testi és lelki fájadalommal is bátran élni..akkor nekem is menni fog!(mert nekem csak a lelekem fáj) Én büszke vagyok rájuk! Szaszára hogy nem adta fel és képes volt derűs maradni és annyi embernek a szeretetét adni! És aszerelmemre hogy például 39fokos lázzal miközben a kemoterápiát adták neki képes volt lediplomázni és4-es lett neki!!!!:) és megtelik könnyel szemem ha rájuk gondolok! Be kell vallanom én a mai napig minden hónapban fel jövök egyszer..... és felszaggatom a sebeimet..sose felejtem el hogy min mentem keresztül de az élet megy tovább!(akármennyire is nehéz elfogadni)és nekünk muszáj elengedni őket hogy mi is megéljük magunkban a csodát és felfedezzük az önmagunkaba szunnyadó erőt,ami bennük meg volt! Fanni
Panni
2008.02.12 19:38
 
#60
A kezdetektől figyelemmel kísértem Szasz küzdelmét; mint sokan mások, vele örültem, vele sírtam, imádkoztam és megsirattam. A képeken mindig olyan erősnek látszott... Most néztem végig a galériáját és megdöbbentő volt látni, ahogy ez az erős, élettel teli lány 2 hónap alatt elfogy. Most méginkább megérintett a története.
magpie
2008.02.08 12:01
 
#59
Körülbelül tavaly ilyenkor hallottam először Szandráról. Nagyon megindított és megfogott az élete, nemes küzdelme, kitartása, élni akarása. Most néztem meg: mikor is hunyt el pontosan? Láttam,hogy tegnap volt egy éve......És tegnap, pontosan egy évvel Szandra halála után, édesapám is elment..........Az ember mindig a "miért?"-eket keresi, de nem ez a lényeg, hanem az,hogyan emlékezünk arra, aki elmegy..............
Kamilla
2008.02.07 19:10
 
#58
Soha nem írtam hozzászólást, pedig egy éve már, hogy "rátaláltam" Szandrára. Szavakkal el nem mondható, amit azóta minden egyes nap érzek, ami minden napomat meghatározza, ami üres óráimat kitölti. Mintha egy jól felépített dokumentumfilm lenne, úgy olvastam oldalról-oldalra, és teszem ma is, ha időm engedi. És közben sajnos mégsem film, hanem fájdalmasan szomorú, valós történet. Azóta is azon gondolkozok, hogy vajon miért érintett meg ennyire, miért gondolok rá minden nap, pedig nem is ismertem. Egyetlen magyarázat van rá: ez volt a "küldetése", a feladata, hogy ennyi ember mindennapjait megváltoztassa, hogy észbe kapjunk, térjünk magunkhoz ebben a vad és gonosz világban, hogy lehet bármid, palotád, pénzed, sikereid, nem leszel tőle jobb, nemesebb, lélekben gazdagabb, mert mindez semmit nem ér. Szasz története engem arra tanított, hogy történhet bármi az életemben, nincs olyan, hogy nincs tovább, hogy nem bírom, hogy elég volt, hogy nincs kedvem, hogy felbosszantanak, hogy görcsösen szorongok azon, hogy mit hoz a holnap, mert volt ezen a világon valaki, akinek a lehető legnagyobb harcot kellett megvívnia: a halállal való harcot. És sikerült neki, mert tízezreket jobbá tett azáltal, hogy élt egyszer, volt egyszer, és lesz is mindörökké!
Inci
2008.02.06 19:27
 
#57
ez szörnyü! én nem ismertem Szandit,de öszinte részvétem,nagyon sajnálom!
Erika
2008.02.05 12:11
 
#56
Nem szoktam blogot olvasni a Nőklapjában olvastam Szandiról. Egszerre volt megrázó és bizakodó ami sorokból áradt... Köszönöm,hogy olvashattam! Minden jót kívánok Önöknek!
Siklai István
2008.02.03 18:30
 
#55
Kedves Mindenki! Életemben 40 évesen először lapoztam valakinek a blogját.. A Nők Lapjában olvastam Szasz történetét és rögtön felkerestem a volt oldalát. Igen megindító volt és a mai napig a hatása alatt vagyok. Talán azért, mert nekem is van egy 18. éves lányom. Biztos vagyok benne, hogy Szasz már jó helyen van és nagyon örül, hogy szülei erejükön felül elvitték, ahová úgy vágyott. MInden tiszteletem az övék! Szasznak békés álmot kívánok és imádkozom érte!
Évi
2008.02.01 20:51
 
#54
Ez gyönyörű volt. Azthiszem te írtad le a legszebben és a legtalálobban mit jelentett és mit jelent sok embernek Szasz!
Gabriel
2008.02.01 09:32
 
#53
Szelíd hullámverés Bágyadt, fehér arcocskán tengerkék, kalandra vágyó tekintet, Testet gyötrő földi fájdalmakban gyönyörő vajúdás: az Élet szólt, és szól örökké Benned. Tőled elvett a sors, és mégis adtál: hitet, dobogó ölelést, fekete ormot legyőző fehér, tiszta zászlókat, "csakazértis" tettek lángoló követeként példát - emberségünk örzője Te vagy. S most ott élsz megtalált álmodban, tengerzúgásban, azúrkék csendességben, színes forgatagban, ifjak kézszorító szerelmében, meg nem élt nyarakban, meghitt téli estékben, tavaszváró kacagásban, nyármosolyú elvitt mesékben. Ott vagy halk szavú Angyalként lobogó Gyertyaláng ,- fényed velünk marad, mint magába fogadó, ölelő szigeteden a végtelen morajlás... /Tisztelt Család! Kérem fogadják tőlem szeretettel ezt a kis lélekrezonanciát, és szeretném megköszönni Szasznak -ki ihlette bennem e gondolatokat -azon a mélységeket, mikkel így ismeretlenül is megajándékozott. Egy embertelen világban Emberként élt, és mindig velünk fog maradni. Gabriel
Szabó Péter
2008.01.26 22:34
 
#52
Tisztelt Család és minden kedves Olvasó! Ma olvastam Tvrtko könyvében Szasz történetét, és teljesen ledöbbentem...egyszerűen nem tudok mit szólni...szégyen, nem szégyen, de huszonéves fiatal létemre megkönnyeztem a storyt a vonaton, ahol olvastam a könyvet. tényleg nem tudok mit mondani, csak sok kitartást és erőt kívánok mindenkinek,aki "kapcsolatba kerül" ilyen vagy ehhez hasonló betegséghez! idén február 7edikén én is megemlékezek Szaszról, és sztem még sokezren leszünk így!Őszinte tisztelettel: Szabó Péter
Emlékezzünk!
Számlaszámunk

Számlaszám: 11732033-20054812
Adószám: 19550211-1-03
Legyen Ön is támogatónk! Segítsen, hogy segíthessünk!

Hírek

Keressük 2018 díjazottját!
Email változás!