Vendégkönyv
Új hozzászólás
Név:
E-mail cím:
Üzenet:
Ellenőrzőkód:
Kérem, írja be a képen látható szöveget!
(írja be a képen olvasható szöveget arab számokkal!)

|< < 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 > >|

Hozzászólások egy oldalon:

IZA18
2008.03.31 22:09
 
#70
a hétvégén hallottam a tv-ben Szaszról és egyből megkerestem a neten a blogját.Nálam/19) picit fiatalabb lány és igazi,testi bajokkal küzdő hős!!! felnyitotta a szemem újra és erőt adott, hogy folytassam a küzdelmet , hisz én az úgy nevezett anorexia nervosával küzdök és szégyellem magam mert nekem nem szabad békétlennek lennem magammal, nekem nincsenek ekkora bajaim és mégis néha feladnám és meghalnék, de most nem érzem így és ezt Szasznak köszönhetem és le fogom győzni a bennem bújkáló "erőt" .hihetetlen, hogy vannak megfogható és orvosiműszerrel látható ám mégsem gyógyítható betegségek és vannak olyanok is, mint amik az agyban dőlnek el és építik le az embert testileg, de itt az akaraterő és a küzdelem önmagunkkal illetve felfogásunkkal-az agyunkkal konkrétan segíthet,csak erősnek kell lenni, és annyira de annyira sajnálom, hogy nem ismerhettem Szaszt!!!hihetetlen , hogy mekkora támaszt nyújt most, pont most mikor a világ kezdett újra összedőlni!!mikor úgy éreztem, nagyon jó hogy sok mindent elértem már, de hol van még a vége...jajj én ezt nem bírom tovább...lelkileg tök ki vagyok már készülve .erre ismét egy másik ember ,segít még így is, hogy nincs köztünk...nem hiszek a véletlenekben!!KÖSZÖNÖM NEKED SZASZ!!!!!bárcsak én is segíthettem volna!! Iza
Melinda
2008.03.31 18:37
 
#69
Tegnap hallottam először Szaszról,amit nagyon sajnálok,hogy nem előbb.Végigolvastam a történetét,és nagyon meghatott!Nagyon sajnálom,hogy ilyen fiatalon ment el.A férjemmel,mi is másodszor harcolunk a tumorral.Szerencsére,ő két kemóval megúszta.Őszinte részvétem a családnak!Nagyon kedves lány volt,így ismeretlenül is!
Kinga
2008.03.31 18:31
 
#68
Először is őszinte részvétem a családnak. Sajnálom azt, hogy csak tegnap értesültem erről az egész helyzetről, a TV2 Napló cimű műsorából. Ennyire megható történettel és őszinte emberi sorssal ma már ritkán találkozik az ember. Különös, hogy egy ilyen fiatal lányka mennyire komolyan és vérig harcol életéért, egyszer sem megtörve, végig mosollyal az arcán. A legemberibb ember, a példaképek példaképe. Úgy gondolom, ha minden ember a példáját követné, az élet szép lenne és nagyban megváltozna. Üdvözletem a családnak. Egy lány(19) Vajdaságból (Szerbiából)
Luca Renata
2008.03.31 14:03
 
#67
Kedves Gergely csalad!!!En szemelyesen is ismertem Szaszt es az anyukajat,es lattam h kuzdottek a betegseg ellen.Orulok,hogy ilyen alapitvanyt hoztak letre szasz emlekere!!!Remelem sokaig elni fog.Udvozlettel:Luca Renata
J. Eszter
2008.03.30 23:06
 
#66
Ma volt a tv2-n a műsor... Utána fogtam magam, leültem a számítógép elé, és végigolvastam a teljes blogot... Bár nagyjából 2005 decemberétől kezdve nyomon követtem az eseményeket, soha nem írtam. Hogy ma mégis miért teszem? Magam sem tudom... Köszönöm, ennyi idő távlatából Szasznak azt a rentgeteg erőt, amit adott, hogy a saját betegségemet legyőzzem. (bár az közel sem volt ennyire súlyos) Lehet, hogy személyesen is meg kellett volna köszönnöm neki... Így, több mint egy év távlatából sajnos nem lehet... Kb fél éve,hogy teljesen gyógyultnak érzem magam. Mikor gyengének éreztem magam, csak leültem, beleolvastam a régi bejegyzésekbe és új erőt adott. Nem igazán tudom, hogy mit írjak... Ismeretlenül, ilyen távolból... Köszönöm a Gergely családnak, hogy nem hagyják Szasz emlékét a múlt homájába veszni, a mi számunkra sem. Így nem csak mi tanulhattunk tőle, nem csak nekünk adott erőt. De adhat majd azoknak is, akiknek esetleg csak évek múlva lesz rá szükségük. Úgy gondolom örök példaként lehet előttünk... Én visszakaptam az egészségem... Ezért hálával tartozom Istennek, annak a néhány embernek, akik egy pillanatra sem hagytak magamra az évek alatt. Illetve nem utolsó sorban Szasznak is... (A betegségemet nagyon nehéz volt elviselni, elsősorban a környezetem számára. Kb 2005 közepe óta depressziós voltam, amit gyógyszerekkel is csak alig-alig lehetett kordában tartani. Sokan nem is tudták rólam, hogy beteg vagyok. Nem tudták hova tenni a hangulat-változásaimat, ezért megútáltak. Nem mondtam, mert nem akartam, hogy bárki is másképp kezeljen emiatt. De lehet mégiscsak ezt kellett volna tennem. Nem akartam látni az emberek arcán a szánalmat... Én nem voltam elég erős hozzá, hogy felvállaljam. Egy ideig, még saját magam előtt sem...Bezzeg Ő...) Azt hiszem, talán tényleg meg kellene mutatni a blogját néhány politikusnak. Akkor talán átalakulna az értékrendjük. Még egyszer köszönet mindenért Szasznak és a családjának... Sok erőt és kitartást kívánok a családnak, mindenhez, amit szeretnének elérni. (Bár a múlt példái bizonyítják,hogy erőből és kiartásból van bőven.) Üdvözlettel, egy 21 éves (most már egészséges) lány.
Anzsi
2008.03.30 23:04
 
#65
Kedves Család! Korábban már halottam a blogról amit Szandra irt,de csak most olvastam el.Nem volt elég erőm mert pár hónapja vesztettük el a férjem testvérét.Ő is rákban szenvedett.Nagyon megérintett a lányuk története de segitett sok olyan dolgot megérteni amit a sógorom nem mondott el csak láttuk és tehetetlenül álltunk.Fogadják őszinte részvétünket.Igazán nagy dolgot tett és maradandót alkotott.Reméljük hogy az Alapitvány nagyon sok évig évtizedekig élni fog.Sok sikert hozzá! Üdvözlettel. Vadász család
Amy Fritzpatrick
2008.03.30 21:09
 
#64
Öszinte részvétem, és minden tiszteletem a Gergely családnak. Tisztelettel: Amy
Wagner Csilla
2008.03.26 13:42
 
#63
Jómagam is karácsonykor olvastam Szasz történetét, amikor is Anyukámnak megvettük a legújabb Tvrotko könyvet. Borzasztóan elszomorodtam, talán azért is érintett mélyebben a történet, mert én magam is benne vagyok a rák egyik csúnya fajtájában. Folyamatosan csak az jár a fejemben, hogy miért a jóknak kell elmenniük, mit vétettek ők? Amióta legelőször elolvastam Szasz blogját teljesen a hatása alatt vagyok. Nekem is van még egy nagy harcom, és úgy érzem, azért nem tudom Szaszt kiverni a fejemből, mert ahogyan Ő küzdött az példaértékű, és én ebből merítek erőt magamnak. Őszinte együttérzés a családnak. csilly
Dutka Nikolett
2008.02.22 13:47
 
#62
Kedves család! Először elolvastam a bejegyzéseket,és fogadják őszinte részvétem!Ami miatt írok is,azt nem tudom,talán csak az együttérzés,talán csak,hogy én is szülő vagyok.De pár sor nem sok,és talán valami vigasz.Érdekesség képp:Natasa lányom aki 10 hónapos,szintén április 20.-án született.
Fanni
2008.02.13 02:16
 
#61
Kedves Gergely család! Én egy 20 éves lány vagyok és egy éve hallottam Szaszáról a leukémiás barátomtól,aki megdöbbenve és szomorúan mutatta,hogy "ennek a gyönyörű,kedves,és életerős lánynak ilyen rövidke élet jutott"Ő nagyon sokat nézte a blogját előtte is..de nekem csak utólag mutatta meg... Mi ugyanezeken mentünk keresztül eggyütt vele...tudom milyen az amikor szenved azaz ember,aki a világon a legközelebb áll hozzá és amikor a nap minden egyes percében csak aggódunk minden egyes "semmiségen",hogy ugyan evett e valamit..vagy ugyan nincs már láza csak hőemelkedése...de Zoli olyan volt fiúba,mint Szasz...rá emlékezetet!Nem szerette ha a betegségéről beszélünk mindig mulattuk az időt és sose panaszkodott,sőt mondhatom azt hogy belőle merítettem az erőmet! ..Én -őszintén-megijedtem amikor mutatta az oldalt nekem!mondtam is neki,hogy "örülnék ha nem mennél fel az oldalra"...nem szerettem ha szomorú dolgokat olvas...ugyan sosem mondta de olyankor mindig láttam a szemében ..és(különösen amikor Szaszról beszélt)..hogy elgondolkodott...és tudta hogy ez vele is megtörténhet akár melyik nap.....de titkon amikor azt hitte hogy nem tudom mindig olvasta a blogot..aztán nem szóltam neki.Reméletem hogy tudja mit csinál és hogy tudja kezelni ezt a dolgot magába. Én mindig azt hittem hogy az olyan jó embereket,mint Szasz meg Zoli a Jóisten szeret és megsegítés és hogy nem történhet semmi olyan amiből ne tudnának"kimászni"! Aztán bekövetkezett az amire nem számítottam(vagyis nem akartam számítani,mert persze tudtam róla hogy minden benne van a pakliba) Zoli elment az ő határtalan hitével augusztus 9.-én,nagy szenvedések között és bennem egy világ dölt össze hogy az az ember akit tiszta szívemből szerettem és akivel jövőmet terveztem nincs többé!Aztán rájöttem hogy jóistennek tényleg csak a jók kellenek és bízom benne hogy jobb helyre kerültek mint itt voltak!Ugyan a fájdalom és a hiányuk mindig megmarad (mert nem telik el nap hogy eszembe ne jutna Zoli nevetése vagy akármi ami rá emlékeztet)de az én szemembe ők mind ketten hősők és a hitükből merítek erőt mind a mai napig!Ők képesek voltak testi és lelki fájadalommal is bátran élni..akkor nekem is menni fog!(mert nekem csak a lelekem fáj) Én büszke vagyok rájuk! Szaszára hogy nem adta fel és képes volt derűs maradni és annyi embernek a szeretetét adni! És aszerelmemre hogy például 39fokos lázzal miközben a kemoterápiát adták neki képes volt lediplomázni és4-es lett neki!!!!:) és megtelik könnyel szemem ha rájuk gondolok! Be kell vallanom én a mai napig minden hónapban fel jövök egyszer..... és felszaggatom a sebeimet..sose felejtem el hogy min mentem keresztül de az élet megy tovább!(akármennyire is nehéz elfogadni)és nekünk muszáj elengedni őket hogy mi is megéljük magunkban a csodát és felfedezzük az önmagunkaba szunnyadó erőt,ami bennük meg volt! Fanni
Emlékezzünk!
Számlaszámunk

Számlaszám: 11732033-20054812
Adószám: 19550211-1-03
Legyen Ön is támogatónk! Segítsen, hogy segíthessünk!

Hírek

Jubileumi díjátadó
X. Díjátadó
Adó 1%
Email változás!