Vendégkönyv
Új hozzászólás
Név:
E-mail cím:
Üzenet:
Ellenőrzőkód:
Kérem, írja be a képen látható szöveget!
(írja be a képen olvasható szöveget arab számokkal!)

|< < 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 > >|

Hozzászólások egy oldalon:

Mézy
2009.02.25 19:27
 
#94
Minden nap elolvasom a blogját,és hálát adok Istennek,hogy nem vagyok halálos beteg,és ha ezt nézem,a tüdőgyulladás márcsak náthának tűnik Ő az az ember,barát,aki megmutatta /megmutatja/,hogy soha ne adjam fel,még akkor se ha a gödör fenekén vagyok!Túl kell élni! Köszönöm önnek Évi néni,hogy minden nap megkaphatom ezt a csodát,és köszönöm,hogy megajándékozta a világot(vagy legalább is engen)Szandrival! Szeretettel: Mézy
Kalányos Sándpor
2009.02.13 08:52
 
#98
Én is Ewing szarkómás gyerek vagyok már kifelé lábalok a betegségből, de nagyon sok megpróbáltatáson mentem keresztül. Ilyen volt az Össejt Transzplantáció is, amely teljesen tönkre tette a szervezetemet,de ezen már túl vagyok végre. A Kemotárepiás kezelések is nagyon nehezek voltak, amelyek hányással, lázzal jártak , de remélem hogy megfogok gyógyulni és nemsokára mint a többi kamasz gyerek tudok iskolába járni meg ugyanolyan életet élni mint ők.
Zsór
2009.02.07 15:36
 
#99
Fekete gyémánt Egy arc derűje lelkembe ivódott: Őserdő fáiba a napsugár. Tegnap volt, vagy százezer éve már: Én nem tudom. Én azt tudom csak, hogy lement a nap, Egemről egy mosoly leáldozott. Kihűlt és megkövült a rengeteg. - De mit most tárnamélyről felhozok: A fekete gyémántban napmeleg: Az a mosolygás lappangva remeg. Nektek adom - hogy melegedjetek. " (Reményik Sándor) Drága Szaszikám! Évfordulódon fájó szívvel emlékezem Rád. Emléked nem halványult el, míg élek nem felejtelek el.
Pixy
2009.02.04 10:40
 
#100
Most olvastam először Szasz-ról Vujity Tvrtko 2007-ben kiadott könyvében! Pár sor, melyet Szasz még életében írt, irtózatosan megrendítő volt! Én a 2.számú gyermekklinikán sok ilyen beteg gyermeket láttam, volt aki mellettem halt meg, volt aki felépült! Szasz sajnos nem tudott háborút nyerni! Én "csak" vesetranszplantált vagyok, hál'istennek élek, bár minden gyermek ilyen szerencsés lenne, mint én! SZASZNAK IS ÉLNIE KELLENE, EZ NEM IGAZSÁGOS! DE EMLÉKEZZÜNK RÁ, MERÍTSENEK ERŐT BELŐLE MÁS GYERMEKEK ÉS SZÜLŐK! MERT AKI ILYEN ERŐVEL, KITARTÁSSAL, TÜRELEMMEL KÜZD AZ ÉLETÉÉRT, MINT Ő, ANNAK ÉLNIE KELL! SZASZ SAJNOS ISTEN KEGYELMÉBE FOGADTATOTT, DE AMILYEN JÓSZÍVŰ, TÜRELMES ÉS BÁJOS LÁNY VOLT, BIZTOS MOST EGY ZÖLD MEZŐ KELLŐS KÖZEPÉN SÜTTETI A HASÁT, ÉS ÉLVEZI A FÁJDALOM NÉLKÜLI LÉTET! KÍVÁNOM, HOGY ÍGY LEGYEN!!! A CSALÁDNAK PEDIG MÉLY ÉS ŐSZINTE RÉSZVÉTEMET KÍVÁNOM! 27 éves nő
Szili
2009.01.11 20:52
 
#97
Én ma találtam rá a blog-ra és hallok Alexandráról! Ugygondolom hogy felbecsülhetetlen amit ő ugymond végigcsinált! Sok hasonló beteg példaképe lehetne,ő nem az volt aki elzárkózik és tönkre megy mert megtudta hogy egy komoly betegséggel néz szembe! megalapitott egy blogot és beszámolt magáról a külvilágnak, hogy felhivja hasonló betegek figyelmét , hogy nem szabad feladni soha! Hihetetlen egy személyiség volt szerintem mindenki számára, bárcsak ismerhettem volna személyesen!!! Ami legjobban megrázott hogy a blogot olvasva utólsó 2 sorát Szaszának, 2007 - feb.7-én,követte egy rossz hir, amit már nem ő irt! :( Nem tudom hogy a vendégkönyvet valaki családtag még olvassa-e?! de Részvétem! egy fiu külföldről...
Szabó Zsolt
2009.01.07 23:22
 
#93
Tisztelt Család! Ma este találtam rá a videókra , blogra és az ehez kapcsolódó honlapra.Munkámból adódóan minden nap találkozom olyan betegekkel akik végzetes betegségben szenvednek,de ezek felett sajnos "átsiklok" , mert az élet velejárójának tekintem , sokan szembesülnek és sokan mennek el ilyen és hasonló betegségben. Most mégis megrendültem pedig személyesen sajnos nem ismerhettem a lányukat.Amit Alexandra és Önök tesznek az példaértékű.Eddig úgy éreztem mindent megteszek azért , hogy a betegek gyógyulását elősegítsem még ha reménytelen is , de most rájöttem igazándiból , hogy amit teszek az kevés és nem minden.Remélem a jövőben elérik mind azt amit szeretnének és nagyon sok erőt , kitartást és sikereket kívánok!
Kinga
2008.12.31 17:11
 
#96
Kedves Család! Várjuk a könyvvel kapcsolatos híreket! Sok erőt, egészséget az újévre!
"Nabucco"
2008.12.24 15:54
 
#95
Egy gyermek elvesztése, vagy annak a lehetősége a legnagyobb fájdalom egy szülő életében.Van úgy, hogy az élet mostoha.Én is átéltem,kisfiam Erhard elment,és bár nem látják,hisz próbálok erősnek látszani,gyenge vagyok ha rá gondolok,és mindig rá gondolok!Együtt érzek veletek!
Zsór
2008.11.17 10:43
 
#92
"De a szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet, soha! Ez az egyetlen pont, ez a mustármagnál kisebb kis atommag a szívünk közepén, ahol lényünknek és az egész teremtésnek a legvégső titkát őrizzük. Ez a titok, ha szavakkal kimondjuk, ennyi: a SZERETET ÖRÖKKÉVALÓ. Minden más elmúlhat - és el is múlik. A nap élete véges. A csillagoké is. A kozmoszé is. De a szeretet el nem múlhat-megmarad. Ezért van az, hogy senkit nem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad. Egyetlen dolog szüntetheti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Ha elfelejtjük. Amikor azt mondjuk, hogy az "idő gyógyít", erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban ha valóban szeretünk nem lehetséges." (Müller Péter) Nyugodj békében kicsim, nagyon szeretlek, hiányzol. 2008. november 03. 12:20:23 Zsór
Laci
2008.10.12 10:37
 
#91
Alexandra megérintett, és mindig emlékezni fogok rá. ()_() (0.0) (")(")
Emlékezzünk!
Számlaszámunk

Számlaszám: 11732033-20054812
Adószám: 19550211-1-03
Legyen Ön is támogatónk! Segítsen, hogy segíthessünk!

Hírek

Jubileumi díjátadó
X. Díjátadó
Adó 1%
Email változás!